Cigányélet

A tegnap esti séta eredményeként újabb felfedezéseket tettünk. Visszaúton felpattantunk (már amennyire Lilivel és egy babakocsival pattanni lehet) egy buszra, ahol is a sofőr végre tudott kommunikálni-na azért nem angolul,de legalább eljutott addig,hogy a kezünkbe nyomott egy szórólapot,hogy olvassuk el és következőnek majd eszerint buszozzunk. Szóval amit az eddigi karattyolóknak nem sikerült elmagyarázniuk: itt úgy szállhatsz fel a buszra a kisbabával,hogy a babakocsit összehajtod, mert különben össze-vissza gurulna és balesetveszélyes.(mondjuk egy ilyen hightech országban eljuthattak volna addig,hogy adott odalennt egy kallantyú a keréknél,ami leblokkolja és máris nem gurul a halálos babkocsi... ;)) És van egy szép ábra,amin anyuka fogja az ölében a kisbabát, míg apuka hozza a kezében az összezárt babakocsit (ami feleakkora,mint a valóságban persze). Ez mind szép és jó,de az egyedülálló anyukákkal mi van? Hogy kéne kiviteleznem? Míg a gyerekemet egyik kézzel fogom, másikkal összehajtom a kocsit, harmadikkal meg lepittyentem a kártyát? vagy mi? Vagy ha nincs velem apuka akkor inkább ki se mozduljak?

 Azért úgy eléggé látszik,hogy itt alig vannak kisbabák. (mondjuk 44dolláros bébitápszer mellett én is meggondolnám a gyerekvállalást (na jó, az előzményeket tekintve én talán nem :P))

 Amúgy éppen ezért nyugodtan kijelenthetem,hogy a hotel sztárjával alszom minden este (néha délelőtt is). És itt nem Mateuszra gondolok... 

 A pöttömmel akárhova megyünk random emberek ragadnak ránk és elkezdik prüntyögtetni, ő meg láthatólag baromira élvezi. Neki itt kb olyan lehet,mint Disneylandben- már a repülőn kezdődött a dolog,ahol a Mickey egér-szerű stewardess odajött hozzá, de azóta már találkoztunk Mauglival, sőt Micimackó barna változatával is (az indiai portás).  Ez megspékelve azzal,hogy itt nem kell kabát sapka kiscsizma és majdnem pucéron mászkálhat minden nap, a legjobb dolog,amit egy kisbaba csak elképzelhet. Ki is van simulva a kis szivemszotty.:)

 Itt az ekkora méretű gyerkőcök már javában járni tudnak. Szóval mikor megtudják,hogy 5 hónapos, hiába van rajta lila fodros kis ruhácska rózsaszín virágokkal, a következő kérdés mindig az,hogy ugye kisfiú? :D

(a sztár élete legelső napszemcsijével sétára készen)

A másik nagy felfedezés az volt,hogy az undorító színű (zöld meg sárga) kenyerek,amik ki vannak téve a reggelinél azok nem spórolásból vagy szivatásból vannak kitéve,mint ahogy én azt gondoltam. Nem, ezek tényleg ezeket eszik...Színes édes kenyereket. Tegnap este ugyanis nagy könyörgésemre, hogy együnk-már-valami-normálisat-is-végre bevettük magunkat a helyi éjjel-nappaliba, ahol a majonézes tonhal konzervem mellé kiválasztottam valami szezámmagos buci kinézetű dolgot. Rá volt ugyan írva,hogy édes,de gondoltam,hogy azért csak nem lehet olyan durva. Nem is olvasgattam nagyon tovább. A hotelbe érve rájöttem,hogy nem csak édes,de még valami piros bab szósszal is töltve van, a majonézes tonhalam meg olyan,mintha már előre emésztett és pépesített lenne....khm...Szóval már alig várom,hogy beköltözzünk a saját lakásunkba,legyen egy saját konyhánk és vége legyen a cigányéletnek. Még lehet,hogy a végén megtanulok főzni.... :D