Lili és a kedvenc portásnénije (egész hasonlítanak...:))
De akkor kezdem ott, ahol abbamaradt a múltkor. Szerda délben elhagytuk a hotelt, Mateusznak azonban dolgozni kellett, szóval együtt megebédeltünk a menzán, majd mi Lilivel elkezdtünk körözni a campuson, ugyanis eléggé esett,így az eredetileg tervezett parknézést egy kicsit halasztottam. Találtam egy tök jó babaaltató helyet: a könyvtárépület tetejéről nagyon szép a kilátás és parkosított. Egy ideig ott tengődtünk,majd mikor elállt, elindultunk a térképen tök közelinek tűnő Kent Ridge parkba.
(képek az NUS campusról, ebben az uccsó toronyban dolgozik Mateusz)
Volt egy pici kis térkép az útikönyvben, az alapján haladtam. Az első probléma az félúton történt, ugyanis az utat,ami egyenesen odavitt volna (a gyalogos részét) éppen túrták. Nagyon kedvesen kitettek egy magyarázóábrát, amiből kiderült, hogy a mozgáskorlátozottak (= mi Lilivel babakocsistul) menjenek át az út másik oldalára,ahonnan viszont nem vitt tovább az út arra, amerre menni akartam. Szóval fogtam és bár elvileg tilos- és itt a tilos dolgokat nagyon komolyan veszik- le és felvittem Lilit a mozgólépcsőn babakocsistul és közben azon elmélkedtem,hogy vajon a rólam készült video alapján be tudnak-e azonosítani és börtönbe csukni,vagy azért ez nem olyan nagy vétek,mint pl rágót csempészni az országba (amit szintén sikerült véletlenül,mert benne maradt a táskámban ;))?
Ezek után nekiindultunk a térképen jelölt kis utcának,ami elvileg a Kent Ridge parkhoz vezet. Kicsit gyanús volt ugyan a vasfüggöny az utcácska túloldalán és az egymást követő táblák, amin az egyik ikon-emberke puskát szegez a másik, feltartott kezű ikon-emberkének, és mellette a kiírás négy nyelven ,hogy nem nyilvános a terület és ne közelíts, dehát próba cseresznye, lehet, hogy ez csak az út egyik oldalán van így ( a másik oldalon egy elkerített építkezés volt, ahol éppen lebontottak egy felhőkarcolószerűséget)...Ám ahogy a vége felé közeledtünk, kezdett körvonalazódni,hogy ez az egész utca az elkerített terület kapujához vezet. A portás ahogy meglátott minket, nem is hagyta,hogy teljesen a kapuhoz érjünk,hanem kijött 50m-re elénk, csak hogy megkérdezze ,hogy ugyan mit is keresek én itt babakocsistul...Bár kicsit furdalta az oldalam a kíváncsiság, hogy mi az a hétpecsétes titok,amit ennyire védenek,de végülis felvázoltam neki a dolgot,megmutattam a térképet (nehogy azt higgye,hogy valami újságíró vagyok-még a végén hátbalő talán), ő nagyon udvariasan eligazított, hogy menjek vissza és majd a következő utcán forduljak balra.
Igenám, csak azt felejtette el mondani -én a térképet innentől elő sem vettem,mint nem megbízható forrást- hogy az a következő utca kb 3km-rel arrébb van....
Nekivágtam Lilivel az útnak(ezalatt két sávot és egy nagyon minimál járdát kell érteni,annyira,hogy helyenként ippenhogy lehetett csak a babakocsival elférni), ami a dzsungel közepén vitt. Néha felbukkant egy-egy buszmegálló a semmi közepén (nem nagyon értettem,hogy pl az út másik oldalán,ahol még csak járda sincs,ki és honnan szállna fel a buszra,de ott is volt biztos ami biztos) De a megállókon kívül nem sok jele volt gyalogosoknak. Annyira nem,hogy kb hülyének nézhettek,mert mindenki lelassított és megbámult, egy nő meg is állt mellettem megkérdezni,hogy ne vigyen-e el egy darabig....Már-már kezdtem kicsit beparázni,hogy sosem érek oda (fél5-re vissza kellett érni a szállodához,hogy Mateusszal felvegyük a csomagokat és menjünk a lakásba) mikor egy búcsú le-és fel lépcsőzés (csak hogy ne legyen már olyan könnyű a babakocsisoknak így potom 3km séta ) után végre elértem a park bejáratát, ami kb 60°-os emelkedő volt. De úgy voltam vele,hogy ezen a kicsin már nem múlik. Feltoltam Lilit (flip-flopban, még mindig szemerkélő esőben) és kiderült,hogy a park igazából totál kihalt. Leülni nem lehet,mert minden tiszta víz, és tovább lefelé csak meredek lépcsősorok vezetnek, így az egyetlen kiút arra van,amerre bejöttünk..Akkor megint egy kicsit áldottam a jó eszemet(meg az útikönyvet),hogy megvolt a mai napra a jó ötletem,hogy ide jöjjek vele (kb minden napra akad ;)),de nem volt már mit tenni.
( A "fantasztikus" kilátás,amiért megérte felmenni.....)
( Lili nagyon szeretett....)
A kis kiruccanásunk után éppenhogy beestünk időre a hotelbe Lilivel büdösen, izzadtan, ázottan és hátul teljesen felcsapva ( köszi flip-flop ;)), fogtunk egy taxit és már a lakásnál is voltunk, ahol egész rakás ember várt minket.
Először kicsit megszeppentem,hogy mit kavar itt ez a 4 idegen ember ( az ügynökünktől nem féltem), mert Mateusz,mint kiderült nem jó helyre utalta legelőször a pénzt és féltem,hogy akkor itt most másoknak is éppen mutatják a lakást. De végül kiderült,hogy a nagyi-páros (kínai nagypapi és maláj nagymami) az igazi tulajok, a másik két ember csak az ő ügynökeik. Néhány kínos perc után, ami alatt itt ment a vitatkozás,hogy ki és hova és hogy kellett volna, hogy utalja a pénzt, lenyugodtak a kedélyek és a nagypapi,aki első ránézésre úgy tűnt,mint akit a Mulan-ból szalasztottak (a császár,csak komolyabb kiadásban) is lenyugodott ,hogy meg fogja kapni a pénzét. A probléma az volt,hogy mi minél hamarabb be akartunk költözni, az előző lakó meg előző nap cuccolt csak ki,így csak felszínes takarításra-rendbetételre futotta nekik. (Másnap jöttek a klímás emberek,mert 2 légkondi csepegett, a bútorszállítókat, függönyösöket még most is várjuk és még tervbe van véve egy lakásfestés is)
Egy órányi papíraláírás után végre magunkra hagytak minket az üres lakásban, és Mateusszal kb egymás szavába vágva megállapítottuk,hogy nem igazán ilyenre emlékeztünk. A konyha teljesen csontrakopp ki volt ürítve, se törölközőnk se takarónk nem volt, szóval még úgy, ahogy voltunk elmentünk az Ikeába és megvettük a kényszercsomagot. Majd hazaestünk, letettük Lilit az ágyba és ittunk egy sört.( Ami itt nagy szó,mert baromi drága az alkohol. :)) És kb beestünk az ágyba...
Azóta Mateusz dolgozni járt, Lili kb végigaludta a délelőttöket délutánonként meg levittem a medencéhez fürdeni, amit imád. Első alkalommal együtt pancsoltunk a kis slumdogmillionaire gyerkőcökkel,akik csapkodták a vizet. Lili kb 20 percig csak mereven megfigyelte őket,majd elkezdett sikongatni és csapkodni a vizet,mint aki őket utánozza. :D
Amúgy most,hogy már túl vagyunk a második Ikeás nagyvásárláson egész kezd alakulni a lakás. Kicsit koszmó még (egy délelőttöm ráment a csajfürdőszoba tisztítására, mert tök szépen kövezett,de nem takarították szerintem sosem, én meg próbáltam előcsalogatni az alapvető csillogását (tudom,kezdek anyásodni, szörnyű....)) De már nagy terveim vannak,hogy mit hol fogunk csinosítgatni,de nem most. Egyenlőre erre a hónapra eléggé túlköltekeztük magunkat a két havi lakbérrel, biztosítással, hotellel stb. Most a hónap végéig csóró-lét jön. :D
A kedvenc részem az ablakunk a hálószobában, ami kilóg az épületből és rá lehet látni az egész városra és a medencére. :) Esténként meg gyönyörű a nappaliból és a hálóból a kilátás. :)
(kilátás a teraszról)
(Lili és a nehéz élet...)
(kilátás a teraszról este)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése