Be-lakás

A legutóbbi bejegyzésem óta gyökeres változásokon esett át a kéró. Mivel az eredetileg beígért lakásfestés helyett a főbérlőnk kitalálta, hogy ugyan fizessük már ki mi a festés felét (600dollárt), ő a másikat, és mindezért ideszervezett volna a nyakunkra egy 3 fős pandzsabi brigádot 3 napra festegetni, így Mateuszsal a saját festés mellett döntöttünk inkább. Beszereztünk minden fontos kelléket: festéket, fóliát, ragasztószalagot, hengert (mindezt potom 280 dollárért, amit utólag kifizettettünk a bácsival) és a legfontosabbat: SÖRT. Merthogy a vérprofik is így csinálják. Múlt pénteken (nem a mostanin,hanem az előtt) neki is álltunk. Lilit letettük aludni, és kibontottuk a sört.
   Ennek következtében óriási megvilágosodásaim támadtak: egyrészt kivitelezés gyakorlatról számítási módszerek, megértettem, hogy mit és miért számoltunk úgy, amikor a tételes anyagszámítást végeztük, plusz arra is rájöttem, hogy így besörözve eléggé döcögősen megy a plafon ragasztószalagozása. (valószínűleg a 3 fős brigádoknak is ezért tart több napig a munka). Szóval kis létrás kitérő után én lettem a lenti részek körberagasztószalagozás felelőse (miközben Mateusz körbefestette a fél nappalit), bútormozgatási segédmunkás is lettem, és miután keményen kivettem a részemet a festésből is (az ablakok közötti kb 2 m2-tert kifestettem a kicsi hengerrel) átavanzsáltam árubeszerzési menedzserré is. (lementem a boltba még sörért és ragasztószalagért). A kemény munkánk (na jó, leginkább a Mateuszé :)) gyümölcseként másnap, azaz szombat estére ki is volt festve a lakás.

Vasárnap még egyszer utoljára elnéztünk az Ikeába, mert az online rendelést olyan viccesen oldották meg, hogy online csinálhatsz magadnak "kosarat", amibe pakolhatsz, kiválaszthatod, hogy melyik Ikeából szeretnéd a cuccost, viszont a fizetés és megrendelés helyett kijön az üzenet, hogy és akkor most ezt a listát nyomtasd ki és battyogj el vele a legközelebbi üzletig...

Megrendeltünk mindent,ami még hiányzott és megrendelhető, és végre mostmár valahogy otthonosabb az egész pecó. Még mindig nem végleges persze (mert még festeni akarok nagy szép képeket), de ahhoz elég volt,hogy meghirdessük a lakásavató bulit következő péntekre (a most elmúltra). Mateusz meghívta a munkatársait meg a volt ingatlanügynökünket, én meghívtam egy magyar párost meg a francia mami-társamat a társasházból. Végül így valami 14en lettünk hirtelen.

 Be kell, hogy valljam, hogy először kicsit izgultam, hogy ennyi különböző embert összezárni jó ötlet-e, de rá kellett,hogy jöjjek, hogy minden csak az alkoholon múlik. Mármint a mennyiségén. Ami egyrész félelmetes, másrészt megnyugtató. Félelmetes, hogy mennyire megváltozik mindenki az elfogyasztott alkoholegységek függvényében, és megnyugtató, hogy igazából mindenki mindenkinek a barátja lehet. Talán a sok háborút is meg lehetne így oldani. Talán ezért van a legtöbb harc a mohamedán országokban, ahol nem isznak alkoholt. Lehet, hogy az USAnak katonai megszállás helyett csak néhány kartonnyi sört kéne ledobnia (persze megoldani az összerázódás problémáját), és máris helyreállna a világbéke. Mindenki mindenki barátja lenne, az öngyilkosmerénylők összeborulva egymás vállát veregetnék és pertut innának. Ámen.

Lili közben akrobatává küzdötte magát. Most valahol egy kiskutya szintjén áll a fejlődésben: mindent megrágcsál, ami csak a keze ügyébe kerül, becserkészi ( már araszol négykézláb) és levadássza a csörgős kis labdáját, a vízben  kutyamód csapkod a kezével lábával. :) Mostmár néha négykézlábból leül. A kis 4m2-es polifoam szőnyege lassan nem elég,mert már körbemászik a szobában, majd mikor megunja a hideg és kemény követ, elkezd nyekegni és nyújtogatja a karját feléd, hogy ugyan vedd már fel.