2013. június 27., csütörtök

Egy nap Liliszemmel

Reggelente közöttük ébredek, a két szolgálóm között. Hogy hogy kerültem oda arra csak halványan emlékszem,mert már reflexből tudom, hogy ha este csak egy kicsit is nyihegek, pukizgatok, egyből közöttük landolok, így már szinte öntudatlanul félálmomban is ki tudom őket játszani.
     De nagyon jót aludtam megint. Nekik még mindig csukva a szemük. Hahó, ébresztő.... Először megpróbálom finoman felkelteni őket, lássák, hogy az én szívem sincs kőből, cirógatom, kaparászom az arcukat, meghúzogatom a göndörhajú nyakában lógó valamit, még alszik, átfordulok az egyeneshajúhoz és meghúzogatom a ruháját, közben nagyon finoman halkan szólok nekik, hogy itt az ideje felkelni. Ez általában működni szokott. Kinyitják a szemeiket és rámmosolyognak, én viszonzom, mégiscsak rendesen végezték az éjjeli munkájukat, megérdemlik a kétfogvillantós vigyoromat. Még egy kicsit flörtölök velük, de csak mert szemmel láthatóan nagyon élvezik.
    Kb 10 perc után próbálom nekik elmagyarázni, hogy mostmár azért elég volt és lassan munkához láthatnának, kezdek azért éhes lenni és jól jönne valami tejcsi. De nem értik, mindig csak bárgyún vigyorognak rám, és utánozzák, amit mondok. Eléggé idegesítő. Még néhányszor elmondom, hátha felfogják: kezdek éhes lenni. Semmi reakció, végül kénytelen vagyok elkezdeni nyekegni. Végre észrevették magukat, az egyik felkel és kimegy a konyhába, hogy elkészítse a tejemet, a másik, az egyenes hajú velem marad és elkezdi kicserélni a pelusomat. Próbálok neki segíteni, kihúzni a törlőkendőt a jól csörgő zacskóból, vagy elkapni a kencés dobozt és jól levenni a tetejét, de nem szereti, ha segítek neki a munkában, mindig csak annyit mond, hogy 'fúj' meg "koszos". És a kezembe nyomja a szájbarakós kis valamit. De én tudom, hogy annak nem ott van a helye..Megmutatom neki, hogy az a számba való,-érted?? Ide tedd következőnek.

Megérkezik az üvegem végre, evés közben kényelmesen hátradőlök, ez a kedvenc része a napomnak, a chillout a hosszúhajú ölében, tejcsit szürcsölve. Nincs is ennél jobb. :)
 Evés után megrázatom magam, nehogy megfájduljon a hasam, majd kivisz az egyeneshajú a nagy szobába és letesz a játszószőnyegemre, amit sajnos telepakoltak mindennel. Rázogat előttem mindenféle szines meg csörgő dolgot, de annyira nem érdekel. A kedvéért utánanyúlok,de ahogy elfordul le is teszem. Ezt is próbáltam nekik elmagyarázni már, hogy nem szeretem a nagy rendetlenséget a szőnyegemen, ne hordjanak nekem ide minden limlomot. Egyedül a dobozom (a seggtörlőkendő tároló)  és az a fényes kerek valami (egy fém doboz teteje) kell.
    Most vettek valami nagyon frusztrálót nekem, kinyithatós, színes gombok vannak rajta és ha azokat megnyomom,akkor csörög...B O R Z A S Z T Ó...De itt erősködnek nekem mindig, a kedvükért nyomogatom egy kicsit,de annyira idegesít, hogy utána bedühödök és eldobom.

  Közben a göndörhajú pápázik, hülyén emelgeti a kezét és elmegy. Nem is tudom, miért tartom. Magunkra maradunk az egyeneshajúval, aki enni szeretne. De ez nem így működik..ÉN most unatkozom. Rászólok, hogy szórakoztasson, de csak bárgyún vigyorog és eszik tovább. Felháborító. Próbálom kinyújtani a kezem felé, hátha akkor felfogja, hogy most fel kellene vennie és körbehordozni a lakáson. De nem túl eszes szegény. Fél óra magyarázás után végre felvesz és elvisz a kedvenc helyemre: a szobába, ahol fürdeni szoktunk. Meglátogatjuk a másik kislányt és az ő egyeneshajúját. Nagyon vicces mindig. Először ugrál, mosolyog, és aztán mindig beszélget velem.  Mondom, nagyon aranyos. De egy idő után munkához látok, mert ott van a sok kedvenc pakolnivalóm. A nagy fényes valami, amit ha felemelek,akkor jön belőle a víz. Meg az a nagy szürke, amivel az egyeneshajú mindig a haját simogatja. néhányszor megsimogatja vele az enyémet is, olyankor csak mosolygok, és ő máris nagyon boldog. Akkor ott van még az a hosszú valami,amit a szájába szokott rakni, azt is jól megfogdosom, próbálom megérteni, hogy miért pont ezt szereti annyira? A többit még csak meg sem kóstolja...
   Kezdek fáradni és fáraszt, hogy nem érti meg,amit mondok. És akkor akaratom ellenére betesz az ágyamba. Mindig ezt csinálja...Na jó, ha már itt vagyok,alszom egy kicsit...

Mikor felébredek, magamhoz szólítom, rámosolygok biztatólag, hogy ügyesen idejöttél, ki szeretnék innen jutni. Kivesz, kicseréli a pelusomat és átvisz a szőnyegemre és eltűnik. De nem azért keltem fel, hogy itt legyek egyedül és egyébként is éhes vagyok. Utánakiáltok, de ő meg visszakiált valamit, hogy hamham. Ez még csak most csinálja az ennivalómat. Próbálom neki elmagyarázni, hogy ezzel már igazán elkészülhetett volna hamarabb, amíg én aludtam, és akkor nem kéne itt sopánkodjak neki, de szerintem ezt sem fogja fel. Hiába, ezért szolgálók ezek, eléggé butácskák.
Megeszem a kedvencemet, a sárgás édeskés valamit. Próbálnám közelebb húzni a tányért,de nem hagyja. Majd ő. Legalább a kanalat add ide...Nem. Na jó. Akkor inni kérek.

Vége az evésnek és ha eleget kérlelem, akkor felöltöztet és kivisz megnézni a nagy zöld valamiket. Séta közben azon morfondírozom, hogyan lehet mindet megkóstolni, őt is beavatom,de persze nem érti. Néha kivesz, és hagyja, hogy megfogdossak néhány zöldet, olyankor nagyon megörülök, hogy végre, de mikor a számhoz tenném, elkezd fújolni....

Néha találkozunk a másik lánnyal,akinek szintén szolgálója van. Mindig jól megnézem a szolgálót magamnak mert a másik lány szemmel láthatóan nagyon nyugodt és boldog és nem panaszkodik(2 hónapos),csak fekszik és sokszor alszik. Vajon le kéne cserélnem a szolgálómat? Hol rontottam el??

Még egy kör evés és alvás után hazajön a göndörhajú. Nagyon megörülök neki,mert a másik már eléggé lomha és csak nagyon sok kérlelés után hajlandó velem játszani vagy körbehordozni. De a göndörhajú nagyon örül, hogy visszajött a szolgálatba. Dobáltatom magam, kukucsoltatom, és levitetem magam a nagy vízhez. Nagyon kellemes ilyen melegben a hideg vízben lebegni. Főleg, hogyha beletesznek a nagy sárga valamibe. (amit szintén nem hagyják, hogy megkóstoljak, nem értem mi a bajuk). Újabb evés és séta után már nagyon álmos vagyok, és megint egyre jobban idegesít, hogy mostmár itt vannak mindketten és nem akarják rendesen végezni a dolgukat. Nem, én nem akarok a földön feküdni én mászkálni szeretnék, hahóóóó.......

Mikor már teljesen kivagyok tőlük, a göndörhajú elkezdi levenni a ruhámat. Végremár, ebben nem tudok olyan kényelmesen mozogni, mint pucéron. És tudom, hogy utána megint fürdés jön. juhú. :) Megnézetem vele is a fényes valamit, amiből a víz jön. De már nagyon nyűgös vagyok és legfőképpen éhes. Hál istennek mire végzek a fürdéssel az egyeneshajú meghozza a tejcsimet, amit szinte mind megeszek, megrázatom magam, kivitetem magam a nagy szobába elköszönni a göndörhajútól és betesznek az ágyba. Még egy kicsit magyarázok, hogy mit hogy kéne változtatni a modorukon másnapra, de nem hiszem, hogy hallják vagy megértik, így lassan feladom és elnyom az álom..A mai is egy nehéz nap volt....

1 megjegyzés: