Olyan kicsi krumplik vagyunk....

Úgy tűnik, sokkot kaptam. Olyan kulturálisat. Bár az is lehet,hogy csak visszábbvett a kezdeti lelkesedésemből a múltkori buszos kaland és ez keveredik a honvággyal, csak ez így nem hangzik olyan szépen,mint a kultúrális sokk. (amit egy brit expat (a kivándorlók) oldalon találtam). Általában véve a nyugaton szerintem szeretnek eddig tök normális és érthető dolgoknak nagy feneket keríteni,csak el kell keresztelni valami félelmetes betegségnek hangzó szakszóval és máris mehetsz vele pszihológushoz és szedj rá minél több gyógyszert,mert ebből van a bevétel. Szomorú vagy mert nem úgy alakul a munkád/magánéleted,mint ahogy szeretnéd? = depressziós vagy...Hisztis vagy,mert nem nevelt meg soha senki? = hangulatingadozásaid vannak....Fáj a fejed,mert sokat kéne dolgozni/le vagy terhelve/nem alszol eleget? = migréned van..Na de ez nem igazán tartozik a topikhoz most,csak elkalandoztam kicsit.

Szóval azért voltam ennyire eltűnve eddig,mert itt hosszúhétvége volt. Azt pontosan senkitől nem sikerült megtudni,hogy mit és ki ünnepelt pénteken (itt annyi féle nép és vallás van,hogy szerintem már senki nem tudja követni), de tény,hogy szünnap volt, így az eddig magányos blogírással töltött nap helyett mászkáltunk Mateusszal és Lilivel. Pénteken kitaláltuk,hogy elmegyünk a Marina Bay-hez,ami rajta van a top10 látnivaló listán. Kemény 4 metró és busz átszállással, több mint egy órányi út után sikerült is megérkezni a Marina Bay metromegállóhoz,amiről azonban kiderült,hogy nem az,amire gondoltunk,mert ez gyakorlatilag a semmi közepén lévő metróvégállomás. Innen még fel kellett szállni még egy buszra ahhoz,hogy elérjük az eredeti célt. Viszont eltévesztettük a megállót és csak eggyel később szálltunk le, így sikerült tök véletlenül a helyi vízerőműnél kilyukadni, ahonnan tök szép kilátás nyílt a városra, és aminek a zöldtetős tetején a helyiek sárkányt eregettek.

Miután jól megnéztük az épületben lévő múzeumot is továbbmentünk a háttérben látható nagy izék felé (azok a műfák,amiket már láttam valahol képen és azóta meg akartam nézni). Mivel azonban Mateusz nem szeret sétálni, és nagyon meleg volt és Lili nyűglődött,így még mindig nem sikerült igazából kideríteni,hogy mik azok, majd szerintem következőnek inkább elmegyek kettesben Lilivel..

Utána a hatalmas Marina Bay hotelen (és egy plazan keresztül,amiben -mint nagyon fontos elem- gondolázni is lehetett((kicsit ilyen ,fiúk,ki kéne találni valami extrát,hogy mi nyerjük meg a pályázatot...hm..ott a víz..legyen mondjuk gondolázás a legalsó szinten..fúúú..oké :)) bevettük magunkat a felhőkarcolók közé. Viszont mivel szünnap volt,így minden (kivéve a plazakat,mert itt a szünnap a shoppingolásra való) teljesen kihaltnak tűnt. Kicsit olyan érzés volt,mint a sci-fikben,amikor valami vírus kiírtja az emberiséget és ezek a nagy cirkálók ott állnak totál elhagyatottan. 

 Utána mivel már lejártuk a lábunkat,bevettük inkább magunkat az egyik legfelkapottabb helyi plazaba, amiről kívülről is fürtökben lógtak az emberek,de Mateusz biztatására (nagy ez az épület,odabennt majd el fog tűnni ez a tömeg) bementünk. Voltam én már a Westendben hétvégén...de akkoris ilyet még nem pipáltam,hogy araszolva kelljen mászkálni. Csurig emberrel....Huh..Egy ideig tűröm a sok embert,aztán rámjön a menekülhetnék (igen,nem is tudom,mit keresek Ázsiában :D),ugyanez történt itt is.Egy óra után beindult a túlélési ösztön: felöltöttem a fehér-ember-vagyok-nem-lassítok-senki-kedvéért-fejet és nekilódultam a babakocsival a kijárat felé. Úgy általánosságban szerintem az a bajom ezzel a hellyel,hogy olyan pici érzésem van. Mármint,hogy én egy tök jelentéktelen kis porszem vagyok. De hátha ez majd idővel megváltozik,amint nem egy 12m2es hotelszobában (szerdán költözünk végre a lakásba) kell tengetnem a napjaim felét, és lesznek ismerőseim is..ámen..

Szombaton csak a környéken sétáltunk,mert 6ra hivatalosak voltunk Mateusz főnökének a szülinapi bulijára,amit már tök vártam, és ami végül tök nagy csalódás volt. Az emberek többsége az a svájci német fajta (Nicole ha ezt olvasod,akkor ne haragudj,te nem ilyen vagy ;)),akivel semmiről nem tudok beszélni. Magas, szikár, nagyon korrektül felöltözött és nagyon korrektül (visszafogottan és udvariasan) viselkedő.
 U N A L O M..És bár tudom,hogy ők a főfejesek,akik frankmilliók fölött döntenek,de nekem sajna sosem ment a seggnyalás (nem úgy,mint Mateusz lengyel munkatársának,aki nagyon választékosan, jólbenyalva keringett és terelgette a gyerekeket totál átlátszó indokkal), szóval végül inkább irániakkal, indonéz anyukával és német csávóval haverkodtunk. Odajött hozzám az egyik anyuka( mert amúgy a társaság 80%-a 40-50 éves volt és kisgyerekezett) a 6 hónapos kisfiával. Először tök megörültem,végre valami társaság,aztán még időben kaptam magamon,és nem kezdtem el faggatni anyut - hogy vajon az ő kisfia is elkezdett-e már hátrafelé araszolni,meg hisztizni ha nem tetszik neki valami, meg nagyokat magyarázni,mint Lili szokott -
ugyanis a kisfiú ránézésre semmit nem csinált még, csak vegetált anyuci karjaiban...Végül Lili fél 10ig bírta,aztán már nagyon nyűglődött így inkább hazamentünk,de igazából nem is nagyon bántam. :P
:D

Az építészek kedvéért íme néhány link:

http://www.archdaily.com/70186/marina-bay-sands-safdie-architects/

 http://www.archdaily.com/214147/architecture-city-guide-singapore/

http://www.archdaily.com/254471/gardens-by-the-bay-grant-associates/